A kibertéri gyilkos („Valami betegesen más” második rész)

A 66-os villamos eloször a Kiber téren áll meg. Itt lakik Charles, a gyilkos. Direkt azért költözött ide, hogy ha egyszer meg találna ölni valakit, akkor majd mondhassa, hogy o a „Kibertéri Gyilkos”. Úgyhogy azóta is mondhassa, mert már régóta itt él, ezt mindenki tudhassa.
Charles szeret az interneten garázdálkodni. Feltöri gyanútlan, magányosan rettego nok Facebook-profilját, és a nevükben kéretlenül ismerosnek jelöl másokat, iszonyatos fájdalmat okozva ezzel az áldozatoknak! Ugyanis azok már reménykedve épp azt hinnék, hogy valaki nagyon szereti oket, de aztán kiderül, hogy nem! Ki képes ilyenre? Hát o! És közben pattanásosan és elhízva röhög otthon a markába! Az anyja meg csak hordja neki rahedli számra a kaját, mert „még mindig nem nosült meg a gyerek”. Nem is tervezi, ugyanis ahelyett, hogy elvenne egy szép lányt, inkább jól megöli oket! Eloször ellopja a személyazonoságukat az interneten, aztán amikor már teljesen magatehetetlenek, és sírnak, akkor végso csapásként informatikusnak álcázza magát (ugyanis ez a szakmája), hamis ígéreteket tesz a noknek, hogy o majd segít visszaszerezni a személyazonosságukat. (Hát persze, hogy segít! Jól meghalni!) Nemcsak szakembernek álcázza magát, de jóképunek és vékonynak is. Ezért nem is gyanakszik rá senki. Továbbá azért sem, mert...
...a gyilkos mindig mosolyogva érkezik!
Ne nyiss ajtót, ha installálni akar!